Egy kíváncsi ember, aki éjjelente az eget fürkészi távcsövével... Ebben a művemben a saját kíváncsiságom is megjelenik. Már kisgyerekkorom óta érdekelnek a csillagok, az Univerzum titkai, rejtélyei. A mai emberek többsége éli a monoton életét, és már többsége sajnos elfelejtkezett ezekről a szépségekről. A város fényei pedig el is homályosítják az eget.
Emlékszek, még mikor Egerben tanultam, Nagyvisnyón voltunk alkotótáborban, és ott éjjel elmentünk csillagokat nézni. A közelben egyetlen mesterséges fényt árasztó település vagy épület se volt. Abban a nagy sötétségben ami ott a hegy lábánál volt, olyan csillagok tárultak fel elém amiket valószínű máskor sose látnék meg csak teljes sötétségben. Csodálatos volt. Lefeküdni a fűbe és csak nézni őket ahogy ragyognak. Az emberben ilyenkor tudatosul hogy bár uraljuk a Földet, még is csak egy porszem vagyunk a világegyetem egészében, melyben sokszor olyan erők munkálkodnak, melyek szinte felfoghatatlanok számunkra. Az Univerzum ami egyszerre hívogató, fenyegető és csodálatos. Kíváncsivá tesz, és elgondolkodtat.
![]() |
Csillagász és távcsöve, a lenyugvó nap derengő fényében. |